A legújabbak

Karácsonyi gondolataim:

Istent elképzelve

Mindig az elsőt
Mindenből a legelsőt
Azt az első, kicsi
Jézuskámat soha
Nem feledem
Bújt hozzám
Didergőn, hidegben
Magány-félt reggelen
Őrizve vitatkozós
Álmom
Hogy, amit
Mondanak, mindig, mind
Másképpen csinálom
Nem hittem
Rénszarvasos szánban
Sem az eredendő bűn
Hisztériájában
De abban
Hogy fogjuk egymás
Kezét
Valami borzongós
Energiát sugárzunk
Szerteszét

Mindig az elsőt
Mindenből a legelsőt
Azt az első, féltő
Érzésemet soha
Nem feledem
Mely visszatér
Karácsony
Éjjelen
Kivilágított utcán
Hó-ropogós sétán
Éjféli misére
Hömpölyög a tömeg
Némán
S mikor végre
Felcsendül
A dallam
Könnyes szemekben
Tükröződik egy
Mámor-remény
Hajnal

Lélek-ébredések vágya
Mely oly sok
Harcot képes
Veszteni, nyerni
Viselni
Arra a jobbik világra
Várva
Melyben
Ha megdörzsöljük
A lámpást
Az ember
Ez a suta képmás
Botladozó
Léptekkel
Önzéséből ébredten
Szalad, vágyik
Bújik vissza
Minden nem-elsőt
Minden 'másképpent'
Minden tagadást
Feledve
Istent e
Kegyetlen világba
Újra elképzelve

2014. december 20.
 

Fészen is megtalálsz: https://www.facebook.com/szalaynatala
A verses oldalam pedig ugyanott: https://www.facebook.com/szlnetala
Nemrég indítottam egy új blogot is: https://www.szalaynetala.blogspot.com
 

Rózsaszín hercegnő

 
 

Kőszegi Évi, volt tanítványom
kislányának szeretettel:

Rózsaszín hercegnő
Szavad, hogyha csendül
Egekben tekergő
Éjeken nagy csend ül

Csillagokat álmodsz
Szárnyakat, hold arcút
Istenekkel játszódsz
Könnyük csókol arcul

Mosolyodban világ
Gondolatod élet
Hajadban száz virág
Szóvá, dallá éled

Koronád színarany
Nyár-ezüst töltéssel
Ötvözte a Mester
Világos sötéttel

Elülnek a gondok
Lépted mámorában
Utadról álmodnak
Porszemek a sárban

Örömük, szerelmük
Lábad érintése
Szétfoszló félelmük
Lelked fény-öltése

Felhőn szálló hittel
Táncod, mint avatott
Felnőttségeinkkel
Versenyt, ahogy tartott

Legyőzetve állunk
Gyermek-feledéssel
Táltosokként szállunk
Idézd vissza mézzel

Mindazt, amit éltünk
Születésünk vágyát
Álmodtunk, reméltünk
Hozd vissza hatalmát

2014. november 24.
Netala

 

Iszonyat

Iszonyat, fájdalom rág
Társam mellettem zilál
Percei vannak még
Szeme halálban ég

Emléket nem gyűjt majd
Föld alá kiáltni jajt
Nem lesz már nemzedék
Zengni e rútság énekét

Ne bánd és ne bántsd
Ki feledés-kardot ránt
Kiadtuk, jaj, mindenünk
Erő nélkül most elveszünk

A hiszékenység sűrű
Erdejében, sima szőrű
Szelíd bárányként
Áldozatunk bálványaként

Erre szánt a retardált
Tábornokokat generált
Ellenséget, katonát, félszt
Országot temető célt

Szerepünk láncát, ki ránk fűzte
Kétségünk tilosként száműzte
Hazug szavával kincseket oroz
Büszkeségünk könnyek közt motoz

Élvez húsunkba vágó halált
Mert szerelmet sehol nem talált
Bajnak van ő a világnak
Adózunk paranoiás vágynak

Nincs gyógyszer rá a klinikán
Sűrű rácson, a kalitkán
Mocskos lehelete megül
Suttogó halál vesz körül

Nem kell hősként emlékezz
Csak mindig idejében kérdezz
Ne hidd, felelni fog
Lesz még sok kihullott fog

2014. november 22.
 

Meneküléseimből ébredve

Meneküléseimből ébredve
Hazatalálásom naplójába jegyezve
Bolyongó hajnalaim
Éjszakák gyűrte lapjain
Állsz várón, megszokásaimmal
Magadhoz vonzón

Tékozló, ki ezerszer visszatért
A soha meg nem dolgozott kegyért
Szégyen nélküli álnok
Törvénytelen jussomra várva állok
Sorsaink összebeszélnek
Csillagszikrákat szórva az égnek

Perben sok isteni gondolattal
Éretlen leszakított holnapokkal
Nem áltat már a szertelen
Soha-el-nem-hagyós, lelkesen
Ragyogó nyártündér
Ki végtelen tervével álmokat ígér
Haláltalant, fagy-telest, zúzmarást
Símogató egymásra találást
Hol kályha melege marasztal
Öleléssel gazdagon terített az asztal

S az, kinek, most írom e dalt
meg nem bánót, a hangtalant
Vállvonós mosolyából virággá
Fogant bölcsességét kiáltaná világgá
De a szót rám soha ki nem mondja
Öröklétünk álmát percekké morzsolja

2014. november 20.

Fészen is megtalálsz: https://www.facebook.com/szalaynatala
A verses oldalam pedig ugyanott: https://www.facebook.com/szlnetala
Nemrég indítottam egy új blogot is: https://www.szalaynetala.blogspot.com