Régebbi verseim

  Amikor Benned
 
Amikor benned, rajtad
És mindenütt
És egészen
Akkor kezemet
Széttárom, mint szárnyakat               
Merészen
Bízom, hogy zuhanunk
Hogy egymásba nem
Fulladunk
Éj-fénybe
Kéj-mélybe
Lelkekké símulunk
 

 

 

 

 

 


Buborékok

Éjszakai meditáció
 
Szemei nyílnak álmodó hegyeknek
Éj-melegben fürdő eltávozott lelkek
Nem kapkod, semmit már nem akar
Nem fázom, gondolat, ha őrzőn betakar

Öregség

Füstös állomáson vontatás zaja
Füttyent a sors, váltód fű takarja
Átálmodott évek, átázott töltések
Biztonsággá feledett oldódó kötések

Ezotér

Szívcsakrában perdül a tánc
Gyökereidre jól vigyázz!
Talánnyá szül örökös láz
Napfonaton vágy sikolt át

Iskola

Mákbimbó mámort tervezőn
Bontja álmát harmatos mezőn
Vagy csak képzelem, hogy büszke?
Elmémet tananyag szabta ily szűkre?

Életszeretet

Barna éj, sárga lég, zöld-fürdő reggelek
Piros ég, lila hegy, fehér álomba ébredek
Ittas szó, tétova félsz, hírmondó maradsz
Harminckettedik világvége útján haladsz


 

 

 

 

Hiánnyá gyűlöltelek

Akartam, összetörjelek
Éjszakámból kivetettelek
Zuhanni, csak zuhanni
Büszkeséggel, nélküled
Belém égett, hogy létezel
Csiszolnám fényessé
Újjá a tükröt
De ha elébe állok
Fénye izzásában
Hercegnőt találok
Karcában, megtörik arcom
Elveszett benned a harcom
Falvaim felégtek
Üszkös romokon térdel
Ős-halál szelleme
Feldúlva
Hová tartoztam
Angyalokat álmodtam
Költöznöm kellene
Újra kezdve
A százszort
Amit szétszórt
Első szavad
S ahogy az utolsót
Keményen kimondtam
Rád vallott
Minden 
S most fázom
A szitáló
Füstös
Égető esőben



 

 
 
Buborékok 2

Félelem

Kristálypoharakon tör meg átlátszatlan fénnyel
Hamisan ígérget, halogat földhöz láncolt éjjel
Hogy szárnyak, zuhanás, mámor csak az élet
Kialvó lámpák, tört vágyak - talán tőlük félek

Költészet

Verses napjaim számolatlan
Hullámok hátán úszok mozdulatlan
Csend-barlang álmodó mélyében
Szavakká osztódok szunnyadó méhében

Emlék

Káposztalepke nap-villanásában
Csíkbogarak nesz-surranásában
Találom magam, zümmögő világban
Gyermekkorom álmom-mámorában

Szerelem

Szerelemből szerelembe térve
Álmokkal kiülni semminek egére
Felhőkké gondolni, érinteni társat
Ólomsúly kiváltság érezni ily vágyat
 
Másnap

Hideg hajnalok, árvák, befogadnak
Hitele nincs a könyörgő szavaknak
Kiszáradt poharak hamisan csengenek
Virrasztó fellegek köddel perlekednek

 





Nem talállak
 
Ragaszkodásunk
Erősebbnek tűnt
Magunkhoz
Ahhoz, az álhoz
Ki magyarázkodva
Mindig egy másikat átkoz
Lenyugodva
Pusztító érzések
Fáradt vágyakkal
Várnak, míg
Újra éled
A vad tánc
Mely, mint a géplánc
Magához ránt
Újabb hazugságok
Élével vág
Húsába annak a tavasznak
Mely kivérzik
Mert nincs hitele már
A szerelmes szavaknak



 


Buborékok 3

Miről, miért?
 
Miről beszélnek az avarral takart rögök?
Mitől élednek újjá tavasszal a reggeli ködök?
Miért éles a szél, mely arcodba vág?
Miért érzed, menni kell, menni kell mindig tovább?

Szolgálód

Lakomák mocskát takarítja álmodón
Konyha kövét súrolja odaadón
Hajnalban kel, éj-későn napestig
Éltét dologba feledve tengeti holtodig

Elégedettség

Zsebedben a világ összes vagyona
Tiéd e bús idő minden asszonya
Korlátok nélkül élsz, dúsan, gazdagon
Égből csüng magányod hajszál-madzagon

Evolúció

Kenderből kalásszá
Magból hosszú szárrá
Virágból szerelembe
Bölcsőből végtelenbe

Éjjeli történet

Mályvavirág égalján a furfangos este
Tücsökszárnyon indul dámává kifestve
Széjjelmázolt arcán holdvilággá feslik
Hajnalra szájfénye harmatként szétfoszlik