Kedvenc verseim

Ágak söpörte homállyal

Ágak söpörte homállyal szennyes az ég alja
Vágyakkal paroláz a fullasztó szél
Ki álmatlanságból jő, hazug könnyekkel él
Mosoly-lelkemet múlt-árnyam furdalja

Por-mocskos utamon fagyos szél kavar
Emléked terül szét, mint molylepte avar
Fülledt penész alatt lánggá gyűlt lázadás
Kiszáradt mederben a megkésett áradás

Meg kellene állnom büszke szikla fokán
Megértenem végre valamit , de ellenáll
Minden fájdalom egybegyűl fölöttem
Fagy-madárként rikolt körülöttem

Tépi meleg húsom, sűrű vérem issza
Emléked kering, sötét tollú madár
Nincs, ki éltem hittel balzsamozza
Félelemtől ködös, magánnyá hült határ

Állok űr kapuján, idegen
Túl vagyok már lármán és hidegen
Itt benn valami mégis hevít
Élni akarásom a sárba leterít


2014. október 16.

Fészen is megtalálsz: https://www.facebook.com/szalaynatala
A verses oldalam pedig ugyanott: https://www.facebook.com/szlnetala
Nemrég indítottam egy új blogot is: https://www.szalaynetala.blogspot.com

 

Menekülés az éjszakában


Szabadulnék ág-bogas világodból
De bélyeget hagytál vonakodó lelkemen
Odahagynám pillangós mezőid
Hol kétes érzés, néma viharként megterem

Fém ízű csillag-por italából a félsznek
Oly sokszor kortyoltam, mikor mondtad
Nincs oly ösvény a szűkös hold peremén
Hol utunk nyomorrá, magánnyá porlad

Válasszá alvad a borzongó kérdés
Kékes, éjes fényben bogozom, ki vagy
Kölyke nyüszít, farkas vonyít Göncölre
Égre száll a tegnapi pernye, veszett vad

Ágaskodik bennem, hosszú a bosszú
Csillapodik az otthonos, megszokott fagy
Páncéllá sűrült jeges, fehér álom sebzi
Vérzi lábam, ahogy emléked alatt beszakad


2014. november 3.

Amikor benned
 
Amikor benned, rajtad
És mindenütt
És egészen
Akkor kezemet
Széttárom, mint szárnyakat
Merészen
Bízom, hogy zuhanunk
Hogy egymásba nem
Fulladunk
Éj-fénybe
Kéj-mélybe
Lelkekké símulunk
 
2014. november 6.

 
A rend

Összes maradásommal
Összes tagadásommal
Téged idézlek, nagy varázsló
Gyermeki ragaszkodásom eltékozló
Füstté lendült, időfoszlató
Magánynnyá sorvasztó
Kegyelmedből a szellem
Kihúzza magát bennem
Jár, kel, s ha elfogy 
Az értéktelen sűrű gaz
Az őszine és az igaz
Köröttem, engedd 
Megértsem kegyetlen rended
Higgyem, hogy eszelős álmod
Anyagból szellemé varázslod
Itt, ott fenn, kint és bent
Lehessek győztes temetői csend

2014. november 3.


 
 

 
A térkép
  
Mi dolgunk az elmúlással
Kérdezte apám. Ámulással
Hallgattam fura szavát
Ki tudja, mi van odaát

Itt az idő és félelem az úr
A túlparton fény-rezgés vagyunk
Nem érti a létbe fagyott
Semmit nem ér, mit hátra hagyott

Szomorúan hallgattam tovább
Magam féltettem, nem őt, magát
Aztán, tudom, mikor készen állt
Párnáján fura feljegyzést talált

Ő azt mondta, tőlem kapta
Nem kapta már senki se rajta
Hová tűntette hirtelen
A térképet, amivel most nekem üzen

2014.   július 11.

 

A kitalált lány

Esőmosta, sáros utcán
Követ a napba távozott lány
Felhők felett száz szivárvány
Sikolt az életem után

Vándorlásban megfáradva
Minden álmomat feldúlva
Szaladok lába nyomán
Lépteim szállnak puhán

Faggyal, köddel is dacolva
Semmiből tüzet csiholva
Hallgatózom hazug szaván
Elmerengek vágya dalán

Száz szirom nyíl mámor tüzén
Kézfogása virágfüzér
Hozzá bújnék életen át
Érinteném minden arcát

Káprázat ő, viharos szó
Mesékből pergetett orsó
Ködből jőve illattá vál
Otthont, álmot sosem talál

Szellőjárta éveken át
Vár a holdba távozott lány
Szemeiben sosem-volt vágy
Minden éje örökös vád

2014. augusztus 7-8.

 

 

Falra hányt költészet

A költészet pár rímképlet
És sorok egymásutánja
Amikor nem férsz a bőrödbe
És tán a kutya se bánja
Élsz vagy halsz. A zűrzavar
Fejedből papírra szállna
Függés, depresszió, lárma-
Kerülő, magányod terápiája

Nem. Van még pár ötletem
Nyelvem magamra ölthetem
S megteszem. Ez jó nekem
S ehhez még: ha nincs életterem
És mert fáj magamra feltegyem
Álarcom, ezt is papírra vethetem
Meztelenre csak nem vetkezhetem
Fura rímekbe temetkezem

Életem, ha ablakon kidobnám
Csupa depresszió és csupa sár
Tisztító tűz, reményadó varázs
Túlélő taktika, és semmi más
Ajtót nem nyitok, rozsdás a zár
Kinn valami, vagy tán valaki vár
Magány-zár kiszáradt nyelvemen
Versemmel vétkezem - anyanyelvemen

Te meg csak olvasod szédelegve
Magadban a hitet dédelgetve
Hogy barátod épeszűt alkotott
Észre nem veszed, tán becsavarodott
Jaj, ha kedved is belevész
Egy képzelt titokban elvetélsz
A gondolattal - sárguló papírpenész

 

 

Maradj kinn

Ne akard megtudni, ki vagyok,
Maradjak neked örökre titok,
Névsorodban helyet nem kapok.
Hogy miért és meddig maradok?
Hatalmad nincs, meg nem jósolhatod.
A jelszó, a kulcs magam vagyok.

Tudom, játékaid közé tennél,
Kényed, kedved vagy feledés,
Mit történetemmel tehetnél.
De nincs fogalmad, hogy hozzá férj
A titokhoz, mely szívemben él:
Határ, hol tapasztalásod véget ér.

Nyugodtan tedd félre, mit hoztál,
Nem segít agyalás, okos szótár,
Mert a szavak csak raktározás,
Dolgok, miket múltadban látsz.
Ez egy új, egy másik világ,
Maradj kinn, e határnál megállj!

 

Mire levelem

Gyönyörűszép Felség
Fura álmot láttam
Kebleden pihentem
Teljesült a vágyam
Mire e levelem
Kezeidhez elér
Életünk, mert ennél
Sokkal, jaj, többet ér
Elhagyom országod
Határait távol
Nem lel rám üldöző
Kereshetnek bárhol

Az álom édes volt
Szavak és érintés
Benne szín, csodálat
Símogatás, féltés
Kezem érez-e még
Mint nyáresti lenge szél
Arcod símogatva
Lelkeddel mit beszél
Ahogy ajkadhoz ér
Ujjaim játszanak
Végtelen dallamot
Egységet álmodnak

Csak veled és veled
Soha senki mással
Nem lennék asszonnyal
Eggyel, se százzal
Kiirtod írmagját
Ezer emlékemnek
Ahogy álom-vágyban
Ismerlek őrzőmnek
Fülednek, szájadnak
Ívében a gyönyör
Megbújik szédülten
Szelíden meggyötör

Táncként illeszkedő
Életünk, szerelmem
Mindent el kell hagynom
Idegenbe vesznem
Szívem szakadtával
Tőled ma elválok
Gyönyörű teremtés
Emlékével hálok
Maradnék, eltaszít
Ismeretlen rossz sors
Homályosult tükrök
Képében minden torz

Soha nem felejtem
Őrzöm lehelettel
Kecses dombjaidon
Amint elidőztem
Delejeztél vággyal
Ravasz kacsintással
Eljátszottál velem
Hogy tán senki mással
Csak remélem, így volt
S nem titkos csalással
Együtt lehetünk még
Jaj – nem álom-mással